Sokan leírták már, hogy a jelen helyzet hasonlít a XX. század tízes éveinek végéhez, húszas éveinek kezdetéhez. Ismét „új világrend születik”, a „halál és élet harcba száll”. Ezért most ismét húsbavágóan érvényes Sík Sándor – majdnem kereken száz évvel ezelőtt leírt – hitvallása a magyar cserkészet feladatáról:

„Emberebb embert akarunk. (…) Nincs itt más reménység, csak egyetlen egy: egészen mélyre kell nyúlni, egészen az egyéniség gyökerébe kell beleoltani az új élet elvét: a krisztusi lelkiség élő vizéből kell táplálkoznia az újjászülető magyar egyéniségnek, hogy az élő egyénekben életre kelhessen a nemzet. Félúton itt nem lehet megállni, a félmunka rosszabb a semminél. Vagy kap a nemzet egész embereket, egész jellemeket, vagy meghal a haza.” (Sík Sándor, 1925)

A magyar cserkészmozgalom célja, létjogosultsága, hogy minden erejével az Isten felé törekvő – Isten szerinti – embert neveljen, aki megmentheti hazánkat.

Csak Isten embere lehet „magyarabb magyar”.

Sík Sándor: A Magyar Cserkészvezetők Könyve, nagyon rég hiánycikk a cserkészirodalomból. A könyvsorozatot tartalmilag változatlanul adjuk közre, amit elsősorban a Sík Sándori életmű tisztelete indokol, emellett a mára már anakronisztikus kérvényminták, gyakorlati tanácsok stb. tanulságos kordokumentumként is szolgálnak. Ugyanebből a megfontolásból megőriztük a korabeli helyesírást.